„Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Szabadegyetemből indult ki és ide is vezet vissza az önmagam megtalálásáért és az engem körülvevő világ megismeréséért folytatott utam. Az első táborom élményét szavakba sem tudtam önteni: először láttam azt, hogy az engem foglalkoztató kérdésekről intelligens vitát folytatva, szakmai szinten is lehet beszélgetni, hogy kortársaim gondolataiból és eszméiből építkezve magam is több emberré válhatok, s emellett egy olyan közösség fogad tagjai közé, amelynek nemcsak ottlétem alatt, hanem a két tábor közötti ötvenegy héten át is vezetnek tanácsai, gondolatai.
A Szabadegyetem indított el a felnőtté válás felé vezető úton: az előadásai felnyitották a szememet és a legkülönbözőbb szociális problémákra tettek érzékennyé, utat mutattak a tudományok megismerhetetlen világában és általuk ráeszméltem arra is, hogy az, ami felé a szívem húz, a hivatásom is lehet. A közösségi programok pedig eddigi életem legmélyebb kapcsolatainak kiépítését alapozták meg. Rengeteget tanultam, és második évben visszatérve, amikor úgy jöttem, hogy ez nem ismétlődhet meg, valami egészen más, össze sem hasonlítható élményben volt részem, melynek végén rájöttem, hogy a Szabadegyetem már nem csak egy tábor számomra.
A Szabadegyetem időszámítási egység, amely tükröt tart és lehetőséget ad arra, hogy belelássak a dolgok igaz természetébe. A Szabadegyetem sziget, család, szeretet. A Szabadegyetem életérzés. ” Anna, 2017
„Idén másodszor vehettem részt a Szabadegyetemen, és azt kell mondjam meglepődtem. Már egy éve izgatottan vártam, és ez alatt az idő alatt vagy ezerszer gondoltam a tavalyira, így nem kis elvárásaim voltak az idei tábor felé. Ehhez képest felülmúlta minden elképzelésemet, egyszerűen imádtam minden pillanatát. Egyetlen gondom volt csak, hogy ez a hét fénysebességgel telt el, annak ellenére, hogy az alvás nélkülözésével elvéve próbáltam több időt nyerni. Örülök, hogy ilyen fantasztikus szervezői vannak a tábornak, mert nekik köszönhetően kovácsolódtunk mi össze egy igazi közösséggé.
Rengeteg érdekes és elgondolkodtató előadást hallottam, némelyik annyira megfogott, hogy itthon jobban belemerültem a témába. Még csak pár hete ért véget a tábor, de már alig várom az aftert, hogy újra találkozhassak mindenkivel, hogy újra Leves a májust játszunk és nosztalgiázzunk. Egy biztos: remek lesz, mert eddig minden program amit a szabadegyetemesek szerveztek az volt. Csak annyit tudok mondani, hogy jár a szervezőknek egy nagy taps!” Gréti, 2017
„Idén nyáron részt vettem a második Szabadegyetememen, ami nemhogy csalódást okozott volna a korábbi évi csodálatos emlékeimhez képest, hanem azokat felülmúlta! Sok érdekes és tanulságos előadáson vettem részt, mint például gyermekpszichológia, képelemzés, agressziókezelés vagy éppen a Fibonacci-sorozatról tanultam. Bár hasznos tudással távoztam az előadásokról, a Szabadegyetem ezeknél sokkal fontosabb dolgokat is megtanított nekem. Ezek pedig: összetartás, csapatmunka és barátság.
A tábor különféle programjain és versenyein új barátokra leltem csapattársaimban, akikkel együtt küzdöttük át magunkat a versenyeken. És bár általában egy visszahúzódóbb személy vagyok, itt a táborban ki tudtam bontakozni a közösség pozitív és befogadó hangulatának köszönhetően. És a tábor végén azt kívántam bár még maradhatnék egy hetet!” Dóra, 2017
„Nekem egy fanatasztikus élményt adott a Szabadegyetem… Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára ilyen jó táborban. Fantasztikus közösségre leltem, amelyet az érdekesebbnél érdekesebb előadások és a kiváló programok az égig emeltek. Csapatonként kellett részt vennünk a programokon, mint például a számháborún, a konspirációs játékon vagy a kviddicsen. A feladatok alatt megmutatkozott, hogy egy-egy csapat mennyire összeszokott már két nap után is. Eleinte alig akartam elhinni, hogy én is milyen hamar részesevé váltam ennek a közösségnek.
Azt hittem, hogy az előző években már összeszokott kis csapathoz nehéz lesz csatlakozni, de nem így lett! A rengeteg ismerkedős és névtanulós játéknak köszönhetően az új táborozók is könnyen be tudtak illeszkedni és a többiek is megismerhették őket. A félelmem beigazolódott. Csalódottan és sírva távoztam a táborból, csakhogy nem azért, amiért hittem, hanem azért, mert már véget is ért… Az úton visszafelé elgondolkoztam azon, hogy vajon, hogy fogom túlélni a következő évet és mit fogok csinálni… Az elmúlt egy héthez képest eléggé silánynak tűnik. Egy dolog azért megnyugtat, hogy jövőre is lesz tábor és előttünk még az after is!:)” Brigi, 2017
„Legelőször egy állampolgári nevelés táborba mentem, ami nagyon megtetszett de szomorúan vettem észre, hogy kiöregedtem. Ekkor jött a felmentősereg Attila és Renátó, akik iskolánkban népszerűsítették a Szabadegyetemet. Azt mondták, ne csüggedjek a másik tábor miatt. Itt még a továbbtanulásomhoz is irányt fognak mutatni, hiszen olyan órákra mehetek, amikre szeretnék. Nem gondoltam komolyan (még!!!) hogy menni fogok, mégis valahogy itt kötöttem ki. De ezt egy percig sem bánom. Csoda történt. Olyan, amit soha nem gondoltam volna. Tanulok és élvezem.
Harmadik táborom után büszkén jelenthetem, hogy a Szabadegyetem az éveim részévé vált. Egy olyan pontja az évnek, amikor elgondolkozom azon mennyit változtam, mennyi minden történt és mennyire vártam már ezt. Amikor odaérünk a találkozóhelyre reménykedve, hogy a legszebb hetet fogjuk együtt eltölteni. Amikor a tábor végére a sok ismeretlenből egy nagy közösség lesz. Amikor elhagyjuk a helyszínt csalódottan és reménykedünk, hogy még nincsen vége. De egyszer mindennek vége. El kell menni, hogy vissza tudjunk jönni. Csakis ezért távozunk. Azt hiszem ez a #szabadegyetemfeeling” Viki, 2017
„A szabadegyetem nem csak egy tábor. A szabadegyetem A tábor. Máshova biztos senki nem tudna elrángatni. Elsőre ide is nehezen sikerült. A tábor lényege, hogy pályaválasztási tanácsokat adjon, érdekes, korosztálybeliektől kapott előadások által. De mégis sokkal több ennél. Csapatok, verseny, játék, kviddics és tánc, ami csak pár példa a rengetegből. Ahogy levélben mindkét alkalommal megírtam már, hiába csak szűk egy hét a tábor időtartama, a szervezés olyan zseniális, hogy jobban összekovácsolódunk, mint egy osztály hónapok alatt. Meggyőződésem, hogy más tábor labdába se rúg emellett. Elsőre ide sem akartam jönni, utolsó nap már hazamenni nem akartam. Másodjára pedig mintha egy családba jöttem volna vissza. Szabad szív, szabad lélek, szabad leszek amíg élek! Szeretlek titeket.” Álmos, 2017
„Nekem ez volt az első táborom és szerintem 18 év alatt nem kaptam ennyi segítséget, támogatást és kedvességet, mint ezalatt a pár nap alatt. Nemcsak a pályaválasztásban egyengettétek az utamat, hanem rengeteg önbizalmat is öntöttetek belém. Elértétek, hogy higgyek magamban. Hálásan köszönök mindent, ti vagytok a legjobbak.” Zsuzsi, 2017
„Amikor először mentem a Szabadegyetemre, sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy a nyaram legjobb hetét töltöm ott. Egyesek számára riasztóan hangozhat a nyári tanulás gondolata, de itt nem a magolásról van szó, hanem színes előadásokról, aminek a változatosság kedvéért tényleg van köze ahhoz a hivatáshoz, ami érdekel. Ami a legfontosabb azonban, hogy rengeteg értékes embert ismerhettem meg, akik közül sokakat máig a barátaim közé sorolok.
Üdítő volt, hogy minden utalásomat értették, hogy könnyen ment a barátkozás, és hogy olyan tanácsokat kaptam útravalóul, amik segíteni fognak nem csak a pályaválasztásban, hanem a későbbiekben is. Emellett fantasztikusan éreztem magamat mindkét alkalommal, és számomra az év legvártabb eseménye. Plusz kedvcsináló: hol máshol űzhetnék a kviddicset a magyar muglik és énekelhetnénk Leveles a májust? *nem szponzorált tartalom*” Dorina, 2016
„És hogy ez a tábor mennyivel többet mutat 1 hétnél, azt tökéletesen mutatja, hogy év közben eszméletlen sok kételyem volt a jövőmmel kapcsolatban és amikor segítséget kértem tőlük, segítettek. Ha ők nem lennének, valószínűleg már idegösszeroppanást kaptam volna. Nekik köszönhetően van célom a jövőmmel, van motivációm, de ami még ennél is fontosabb: van egy csomó barátom, ismerősöm akire tudom, hogy az élet bármelyik területén számíthatok és akik számíthatnak rám. Ők a második családom.” Laura, 2015
„Imádok élménybeszámolót írni, ugyanis ilyenkor jogosan nevethetek fájó szívvel. Mert eszembe jutnak a hülye grimaszok, amiket a kameráknak toltunk és fáj, hogy nem vagyok már ott. Nem először mentem, de ugyanúgy vártam. Olyan volt az érzés, mint mikor iskolába mész, már sokadszorra, de az az izgalom meg van benned, hogy ez az év/hét bármit hozhat. (…)
Egy óriás családdá nőtte ki magát a hely a hét második felére. Nem volt nagy különbség táborozó és szervező között. Reggel még az óráján ültél, majd pár órával később már együtt játszottatok és cukkoltad. Nem volt magázás vagy feszélyezettség sem. Nem is tudom, mit mondhatnék, még. Imádtam ott lenni, és megint mennék újra és újra és újra. Érdemes kipróbálni, egyedül csak a miatt aggódhatsz, hogy utána hiányozni fog a közösség.” Andi, 2015
„Tisztán emlékszem az első pillanatokra, mivel nekem már az is egy rendkívüli élmény volt. Júliusi kedd reggel, szakadt a hideg eső, túl korán érkeztem a találkozási helyszínre, ráadásul csak egy embert ismertem az egész táborozó közösségből. Magamban azt tervezgettem, hogy mivel fogom elütni az időt, ha majd unatkozok a táborban, de ekkor egy kedves hang megszakította gondolataimat; – Szervusz, téged hogy hívnak? – és a következő pillanatban, pedig arra eszméltem, hogy már hazafele zötyögtünk a HÉV-en.
Talán azért telt rendkívül gyorsan az idő, mert rögtön az elején mindenkit elkapott a fantasztikus hangulat, mivel a csoportvezetők, a közösség, a programok és a helyszín egy olyan érzelmi szimfóniát teremtettek, aminek minden pillanata egy jó élmény, ezért ott az ember egyszerre azt szeretné, ha örökké tartana a perc, amiben éppen van, de alig bírja kivárni, hogy a következő meghozza a maga gyönyörét.Ha ma visszagondolok a táborra, mindig számtalan dolog villan fel egyszerre, mert ez egy nagy folyamat és lehetetlenség felosztani, vagy elkülöníteni részeket, nincs benne szünet. Személyesen a legkedvesebb élményeim olyan pillanatokhoz kötődnek, amikor a közösség fejlődött, többek között az első napon, amikor megláttam azokat az arcokat, akikkel akkor még nem tudtam mennyi jó pillanatot élünk majd át közösen. ” Attila, 2014
„16 évesen mentem először a táborba, ekkor végeztem el a középiskola 10. osztályát. Egy, az iskolánkban dolgozó gyermekjogi képviselő mesélt nekem a táborról, ő javasolta, hogy menjek. Ekkor még nagyon zárkózott voltam, nem akartam egyedül menni egy teljesen új közegbe – megnyugtatott, hogy jön két másik osztálytársam is, így végül is jelentkeztem. Az indulás napján a két osztálytársam végül nem jött el, én meg ott álltam egy csomó idegen ember között, kicsit kétségbeesve és megszeppenve, hogy most mégis mi lesz…
Első nagy meglepetésem és kellemes csalódásom az volt, hogy egyetemisták a tábor szervezői és nem tanárok, vagy nálunk jóval idősebb felnőtt emberek, ez eleve lazább és kellemesebb légkört teremtett az elejétől fogva. Már a vonaton feszültségoldó és ismerkedős játékokat játszottunk (én magamban jégtörőnek neveztem el ezt a részt), ami hozta a várt hatást… Az első napokban nehezebben találtam a helyem, nem voltam hozzászokva, hogy tényleg mindenki elfogadó, nyitott és megértő, és talán nem is vettem annyira aktívan részt a csapatmunkákban, de minden egyes programot hihetetlenül élveztem. Már az első tábor végére sokkal nyitottabb lettem a többiek felé, meg mertem velük osztani a véleményemet és sokkal jobban fogadtam a kritikát. El voltam ájulva a rengeteg csapatépítő és problémamegoldó játéktól, a több állomásos játéktól, az éjszakai túrától, a konspirációs játéktól (amivel még azelőtt sohasem találkoztam!), és az előadásokról még nem is volt szó! (…) Ági, 2014
„A Szabadegyetem előtt teljesen másként láttam a világot. Valami halvány elképzelésem volt az egyetemi életről, a pályaválasztásomról (de inkább csak az érdeklődési körömről), de úgy komoly döntésem még nem született. Ezért nem túlzás kijelenteni, hogy bármilyen közhely is, de a Szabadegyetem megváltoztatta a hozzáállásomat kb. mindenhez. Megismertem az ELTE krémjét, megtudtam olyan, a jövőm szempontjából hihetetlenül kedvezően befolyásoló információkat, mint például hogy miért is jó a szakkoli, hogy mit csinálhatok már az egyetemen, ami meghatározhatja a karrieremet, stb. De ami ennél is fontosabb, megtaláltam a célt, ami azon a nyáron lehetetlennek tűnt.
Számomra az, hogy részt vehettem azokon az előadásokon, amik felkeltették a figyelmemet problémákra és témákra, amelyekről azelőtt nem is tudtam, egy olyan pluszt adott, amit máshol nem kaphattam volna meg. Ráadásul az univerzum legsegítőkészebb és legtájékozottabb egyetemistáitól, akik amellett, hogy órákat tartanak nekünk délelőtt és kora délután, estére mindenféle játékkal is készülnek nekünk. A szakmai része volt számomra a legmeghatározóbb, de azért nem elhanyagolható az sem, hogy a szervezésnek köszönhetően nagyon hamar összeszokott csapatok és nagyobb szinten egy összetartó közösség alakul. Nem lehet elég szép ódát írni róla, mennyire jó fej mindenki ebben a táborban!” Laura, 2014
„A csapból is az folyik, hogy milyen fontos, hogy elfogadjanak, elfogadd magad úgy, ahogy vagy. Az elfogadás igazi értékét mégis csak akkor tudjuk teljesen megbecsülni, amikor átéljük, nem csak részlegesen, hanem tényleg, 100%-osan. Hát ilyen a Szabadegyetem. Amikor úgy mész oda, hogy senkit sem ismersz, és 5 nappal később már úgy búcsúzol, mintha velük élnél. Amikor nem félsz, hogy elítélnek, ha elmondod, amit gondolsz, amikor valóban kíváncsiak rád, amikor úgy nézed a napfelkeltét, hogy bárcsak erre a hétre el tudnád hagyni az alvásigényed, hogy még többet lehess részese. Amikor végre úgy érzed, hogy értékes ember vagy. Na, ez a nekem a Szabadegyetem.A szervezők igazi félistenek, de tényleg. Elámulsz, hogy mennyire szakértői egy témának, miközben csak pár évvel idősebbek nálad. Hihetetlennek érzed, hogy partnerként kezelnek, hiszen ők is csak bolond fiatalok. Elképzelhetetlennek tartod, hogy ennyi program után még van energiájuk türelemmel és barátsággal válaszolni minden tudást szomjazó kérdésedre. Ők a szimpatikus szervezők!” Csenge, 2013
„Amikor elmentem a Táborba, mint a helyzetből adódóan mindenki, felnéztem a táborvezetőkre. Volt is miért, az egyetemisták krémje alkotja a szervezői gárdát. Megismerve az egyetemi ritmust különösen hálás vagyok azért, hogy a saját tudásuk bővítése mellett időt fordítanak az utánpótlásra is. Szóval, az egyéb tanító-tanuló viszonyokkal ellentétben itt a szervezők egyénileg is foglalkoznak velünk. Elbeszélgetünk, javasolnak nekünk témákat, és a szakmai, baráti kapcsolat nem ér véget az egyhetes táborral, az év folyamán további tanácsokkal látnak el, összejöveteleket szerveznek, és fenntartják a jó hangulatot, aminek következtében sokan visszatérünk a következő évben is. (…)
Amikor először voltam a Táborban, akkor még lényegesen kevesebb tudományterület kapott helyet a szakmai programban. Személy szerint én nem is azért mentem, hogy arról tanuljak, amit később is fogok, hanem, hogy szélesebb legyen a látóköröm. Viszont, körülbelül a harmadik napon szóba jött az, hogy mi érdekel engem (Mesterséges Intelligencia), és nagy meglepeésemre, azonnal meg lett mondva, hogy másnap lejön valaki a Táborba, akinek hasonló az érdeklődési köre. Talán mondanom se kell, hogy egy érdekes (és úgy látszik, maradandó) beszélgetés kerekedett belőle. Szerintem ez a Tábor egyik legnagyobb haszna: bármi felől érdeklődsz, találni fogsz a témában kompetens embert.” Gergő, 2013