Írni annyi, mint betűk emlékezetére bízni a mulandót. Kosztolányi írja, hogy „Ha nem lenne halál, nem lenne művészet sem.” Hogyan dacol az irodalom az elmúlással, és hogyan önthető formába a mulandóság tudata, tapasztalata a szavak segítségével? Milyen jellemző toposzok kísérik az időbeliséget problematizáló szövegeket? A szemináriumon szoros szövegolvasással fogunk a halál, az elmúlás, az öregség, a gyász kérdésével foglalkozó szövegeket elemezni.

Vélemény, hozzászólás?